A bőség vödre

Ez a negyedik őszi szezonunk, és ilyen termést még közel sem hoztak öregedő, girbegurba gyümölcsfáink. Két évben gyakorlatilag semmi sem volt, a körtefa minden második évben fordul termőre, az alma azt hittem nem is terem már…

Ez az április óta tartó nyár azonban berobbantott mindent – talán ebből is látszik, hogy ezek iskolai gyümölcsfák, nem tájfajták, ezért ezen a vidéken a megszokottnál jóval melegebb idő kellett ahhoz, hogy jól érezzek magukat? Ez a szilvákra is érvényes egyébként.

Az ideköltözésünk óta sosem gondozott, elvadult és szanaszét-terjedt szőlőnk roskadozik a fürtöktől, hetek óta esszük, ahogy éppen érnek befelé.

Mivel idén a blog témáin általában kívül eső dolgok foglaltak le minket, a kerti kánaánnak csak úgy vesszük hasznát, hogy kimegyek, megszedek egy vödröt mindenféle gyümölccsel, azt esszük ketten kábé egy hétig, aztán megszedem újra.

A gyümölcs minősége egyébként is annyira hullámzó, hogy nem lehetne komolyabb szüreteléssel sem sok befőznivalót gyűjteni.

Mindenesetre amikor kimegyek a késő délutáni verőfénybe egy létrával, egy vödörrel, meg egy metszőollóval (az mindig van nálam, ha a kertbe indulok), és telerakom a vödröt a heti aktualitásokkal, akkor azért az életérzés nagyon ott van.

 

 

Reklámok