Február 28-án költöztünk Bernecebaráti szélére, egy zsákutca végére, ami szó szerint az erdővel ér véget, Budapestről, a Ráday utca elejéről. Aznap még dolgoztam, az akkor még rendes munkahelyem utolsó, pénteki munkanapján, úgyhogy éjfélre járt, mire barátaimmal leparkoltunk a börzsönyi, fekete és csendes éjszakában, és a fényszennyeződéstől mentes égbolton ragyogó csillagokra meredve pálinkáztunk.

Másnap eljött a március, és igazi tavaszi napsütésben rámoltuk ki cuccainkat, és a teherautón érkező tűzifát, mivel itt két régi vaskályha jelenti a fűtést, egy elektromos olajradiátoron kívül.

Az eseményről készítettünk egy galériát itt:

Budapest – Bernece