Elképesztően durva dolog az ibolyaszörp. Ebben az üvegben volt, már megittam sajnos, de azért megmutatom, mert jó ez az üveg.

Az ibolyaszörp olyan, mintha beleharapnál egy adag ibolya-illatba. Szinesztézia. Az ízélményen át felismerődik az illat, káosz és extázis. Az ibolyaillat finom, ízben tehát még sokkal intenzívebb élmény. Felvillanyoz, felfrissít, megtölt életkedvvel. Adagolása teljesen opcionális, attól függ, mennyire akarod kisütni az agyadat vele.

Az ibolyaszörp úgy kezdődik, hogy szedsz ibolyát. Rengeteget. Bernecén ez nem volt bonyolult, az utca mentén, árok partján, kertben, minden tele volt vele. Joli a két kezével hamar megtöltött egy kisvödröt vele:

És most átadom neki a szót, hogy leírja, hogy mit csinált vele még:

Köszönöm a szót 🙂

Grammra pontosan nem tudok adagokat mondani, mert nem mértem le, de 1 liter szörphöz kell kb.  2-3 marék ibolya. Mindegy melyik színű, de a kékből kék színű lesz a szörp, a fehérből meg átlátszó.

És kell még bele annyi cukor, hogy egy 7 dl-es üveget egy sor ibolya-egy sor cukor alapon meg lehessen tölteni. Én nádcukrot használtam hozzá, ettől inkább sárgás lett a szörp mint kék, de még több citrommal szerintem átment volna a színe kékesbe.

Hagyni kell 24 órát így állni a napon és utána 1l vízzel és 1 citrom levével az egészet felforralni, leszűrni és lehet is inni.