Már kiskoromban is elvarázsoltak a parasztházak és annak is főképpen két helysége, a kamra és a tornác. Végigsétálni a tornácon, gyerekként olyan volt mint valami királyi folyosó azokkal az oszlopokkal, imádtam ott játszani. A kamra meg az a finomságokkal tele hely volt, ahonnan nagymamáim teljesítették kívánságaimat. Onnan bújt elő a cseresznyebefőtt, a szilvalekvár, a szalonna és a kolbász is.

Eldöntöttem, hogy ha esetleg építkezésre adjuk a fejünket akkor az én házamon tornác is lesz és kamra is mindenképpen, ezek nélkül nekem nem ház a ház. És itt most Bernecén mindkettő megvan. Gyönyörű! Éppen a tegnap raktam tele a tornácom fűszernövényekkel teleültetett cserepekkel, csodás lesz ha majd kikel minden. És észrevettem, hogy két kampó is lóg az oszlopok között, oda cserépbe epret szeretnék majd ültetni.

A kamrát, mikor itt voltak a szüleim látogatóba, kitakarítottuk, kimeszeltük,  és telepakoltuk finomságokkal. Nagyrésze a szüleimtől érkezett, de van saját készítmény is, mint  zakuszka, tök eltéve télire, cékla, szilvalekvár. Végre van hova raknom a sok üres befőttesüveget, amit ősszel meg fogok tölteni minden finomsággal 🙂

Meg hát itt nem fonnyad meg olyan könnyen a répa, akkor sem ha nem tartom hűtőbe, a krumpli nem csírázik, a hagyma meg nem zölddel ki és lágyul meg, mint bent a lakásba. Isteni érzés oda bemenni és most saját magunknak leemelni a cseresznyebefőttet.