Alkalomszerűen frissített régi blogomon, a Susnyáson már kifakadtam tavaly azon a híren, hogy súlyos, radikális mértékben csökken a fecskeállomány Magyarországon.

A fecskék eltűnésével valami igazán alapvető, meghatározó változás állna be a hazai faunában, a fecske majdhogynem hungarikum, ezért ezt tényleg nem kellene ennyiben hagyni.

Itt Bernecén ezért most, hogy benne járunk a fecskék fészekrakó időszakában, én is összeraktam egy sárgyűjtő helyet, a MME útmutatásai alapján. Ötperces meló, ha nem kell felásni egy füves részt a kertben, ha igen… akkor tíz.

A kert hátsó, alsó részében kerestem egy nyugis pontot.

Igazából kicsit balrább, a drótkerítéses kertvég és a középső fa között van.

Megástam a pár centi mély mélyedést és beleraktam a műanyagot, ami azért kell, hogy minél tovább megmaradjon a nedvesség a rákerülő földrétegben.

A fotón nem látszik jól, de most már elég jól letisztult minden növényi maradék a területről, így remélhetőleg nem olvad bele már a környező fűbe, és így észreveszik a madarak.

A sárgyűjtőt napi szinten érdemes locsolni. Mivel úgy döntöttem, hogy ez közösségi funkció, ezért hajlandó vagyok az utcai kút vizét használni erre a nemes célra…, akkor is, ha persze az én kertemnek is jó, ha a környéken megtelepszik egy fecskecsalád. Sajnos a házunkon nincsen fészek.

A vízgazdálkodásunk egyébként egyelőre ebből az egy darab, eresz alá állított hordóból áll:

 

 

Az esővíz megfogása és értelmes felhasználása egyrészt anyagi érdek, másrészt a permakultúrában is fontos jelentősége van, meg persze kicsiben mindannyian tehetünk valamit az ellen, hogy jelenleg a Kárpát-Medence szárad, és az árvíz-belvíz-aszály problémára cserélődött le az egykor halban, vadban gazdag magyar vidéki folyómenti táj, amit egyébként évszázados tapasztalattal, nagy hatékonysággal használtak ki mindenhol a helyiek, amíg nem írták felül az alkalmazkodás törvényét egyéb szempontok, 100-150 évvel ezelőtt.

Többek között,szőrmentén, erről is szól az egyik legújabb Bobakrome track, a Denemúgyahogyti is.

Ezeknek a módszereknek a feltámasztásával kísérletezik például az Ős-Dráva program. Az otthoni, háztartási vízgazdálkodásban egyébként az öko-szcénában Országh József munkássága a folyton hivatkozott etalon, én még nem ismerem a technikáit, de városi környezetben is lehet vele kísérletezni. Az biztos, hogy a kerti átalakítások mellett a házon belül is szeretnénk valamit kezdeni a szürkevízzel és az ivóvízfelhasználással, ez minden ökotanyánál elég alap.

A sárgyűjtőt már úgy 2-3 hete “megépítettem”, de még nem késő nektek sem. Tudom, hogy egyébként nem pont Bernecebarátin szorulnak rá leginkább a fecskék a segítségre, de ennyit megérdemelnek részemről is. Húsvét vasárnapján, autóból láttam az “első fecskét” a környéken,  édesanyámékért mentem éppen Szobra, a vasútállomásra, azóta pedig, már értő szemmel, a sárgyűjést magát is volt alkalmam megfigyelni a falun végigkígyózó Széchenyi utcán, és láttam készülő fészkeket is. Szóval vannak még túlélők.

A fecskéknek olyan helyen kell a segítség, ahol nincsenek poros részek, ahol sár tud keletkezni – vagyis városiasabb részeken, vagy igazán karbantartott infrastruktúrájú kistelepüléseken… mindjárt leírom, hogyan tudtok panelből, vagy belvárosi gangon sárgyűjtőt létesíteni (!), de előbb nézzünk meg egy irreleváns képet gyermekláncfűről. A fentebbi kerti látképpel egy időben készült közeli.

Szóval, akár ennyi is működhet:

Nagyon jófej. És mekkora hangulat lehet, hogy mondjuk reggel az első kávéddal cigizel a semmibe bámulva, amikor egyszercsak egy möbiust leírva odacsap valami madár és elvisz egy csőrnyit a sárgyűjtődből. Újabb fészek, megint néhányszáz szúnyoggal kevesebb, bitchez!