A hétvégén találkoztam sok pesti ismerőssel, akik tudtak a költözésünkről, az álmomról. Szinte mindenki megkérdezte, hogy azt kaptam amire vágytam, meg vagyok elégedve, ilyennek képzeltem…?

És azt kell, hogy mondjam, igen, teljes mértékben. Mert úgy költöztem ki, hogy tudtam mire vállalkozok. Tudtam, hogy nem lesz nyitva bolt vasárnap este, tudtam, hogy nem lesz fodrász és kozmetikus, tudtam, hogy nincs mozi. Azt is tudtam, hogy két óra az út Pestig, de nincsen minden 5 percben busz. Annak is utánanéztem, hogy a szomszéd faluban van piac, és kecsketenyésztő meg itt, a mi falunkban.

De egyre nem számítottam, arra, hogy a mezőgazdasági boltban a Széchényi utca elején, szinte bármit kérhetek, pár napon belül beszerzik, és hogy van ajtóra szerelhető szalagfüggöny legyek és szúnyogok ellen, olyan, amit a neten kinéztem, hogy van az elromlott zuhanycsaphoz kicsi műanyag cucc, ami a csap belsejében van, 20 Ft-ért. És akkor is megértik mit mondok, mikor még magam sem tudom, hogy mit kérek, csak körbeírom a problémát.

És mindezek mellet örülhetek annak, hogy ha kinézek az ablakon nem a szomszéd lakásból kinéző idős bácsi meztelen felsőtestét látom, hanem egy éppen szépen kinyíló bazsarózsabokrot vagy a napról napra egyre nagyobbra növő babot és a cukkini levelében megbúvó pókot (szép nagy példány). Zuhanyzás közben is madárcsicsergést hallok és főzés közben megesik, hogy a szomszéd macskája bekukucskál az ablakon.

Én csak ennyire vágytam, egy aranyos kis házra, ami sokak szemében nem tökéletes, de nekem most jó így ahogy van, egy szerető családra, csendre, békére ( a világbékére is persze 🙂 ), nyugalomra és egy kis kertre. Ez most mind megvan.

Igen, megkaptam azt amire vágytam, a többi már csak ráadás lesz!