Tegnapig bogarakon, madarakon, csigán és sünin kívül más állattal nem találkoztunk mióta itt lakunk.  Sünit is csak hallottuk, látni nem láttuk.

A tegnap kertészkedés közben majdnem ráléptem egy rézsiklóra, volt is visítás, szerencsére ő hamarabb észrevett és gyorsan eliszkolt. Ma szintén kint voltunk az udvaron, Gergő éppen az új kaszát próbálta összerakni, amikor a szomszéd kertből kiugrott egy szarvas tehén (szerintem) és kis gondolkodás után visszafutott az erdőbe.

És most meg azt olvasom, hogy egyre gyakrabban látnak Magyarország északi határánál barnamedvéket. Nemrég Balassagyarmaton láttak egy bocsot kószálni, most meg Salgótarjánnál lőttek ki egyet, pedig a medvék egész Európában védett állatok, kilövésük tilos.  Hozzánk csak Szlovákiából jöhetnek át a medvék, a többi medvepopuláció messze van a határtól. A legvalószínűbb feltűnési helyük a Börzsönybe (tehát itt is ahol lakunk), Bükkbe és Aggteleki-karszton lehet.

És egy érdekesség, hogy a Kárpátokban él a legtöbb barnamedve Európában és abból 6000 Romániában. Szabadon egyszer láttam Erdélyben medvét a bátyámék házával szembeni dombon sétált a bocsaival. Nem szívesen találkoznék velük az erdőben, de örülnék, ha Magyarországon is élnének medvék.

És hogy mit kell csinálni, ha találkozik az ember egy medvével, semmit. Nem fenyegetni, hanem szépen csendben, lassan hátrálni. De ha sarokba szorítva érzi magát vagy van bocsa, akkor szinte mindegy mit csinálsz, mert ilyenkor nagyobb valószínűséggel támad.  Ha a turistaútvonalakról nem térsz le, akkor elég kevés a valószínűsége, hogy szembemész egy macival.