Pénteken egész nap kint dolgoztunk az erdélyi EVS önkéntessel egy permakultúrá alapján művelt farmon.  Nagyon izgalmas volt annak ellenére, hogy amiben a házaspárnak segíteni kellett nem volt valami izgalmas munka, a levágott platánfák ágait kellett csoportosítani és kihordani a mező szélére. Erre azért volt szükség mert az egy darab aranyos bocinak kellett a tiszta legelő, mert most már ki fogják engedni és egész nyáron ott fog kószálni a mezőn. A platánfákat meg azért vágták ki mert egy elég invazív növény, nagyon nagyra nő, a levele meg nagyon lassan komposztálódik és emiatt, amikor lehull elfedi a füvet, ami el is halhat alatt, mert nem kap fényt. A bocinak meg kell a sok finom fű.

De munka mellett azért volt időnk nézelődni is a farm többi részében is. Főleg, hogy volt nekik is egy svájci fiatal önkéntesük, akiről kiderült, hogy a nagypapája magyar, 56-ban menekült el az országból 13 évesen és először Ausztriába, onnan Belgiumba, majd később Svájcban telepedett le. A fiúnak, aki pár alap magyar szót ismert is, a családneve Dévényi ( ilyen szép magyarosan leírva). Ő készítette el a farmon a csirketraktort és besegít minden munkálatba, amire szüksége van a házaspárnak.

Theo és Ricsi

A farm egy 10 ha-os területen van, van benne erdő, mező, és kis konyhakert, istálló, baromfiudvar tyúkokkal, kacsákkal és libákkal. Minden nagyon ökotudatosan van megoldva. A ház egy régi, portugál, kőből épült parasztház (inkább kúria, mert jó nagy), amely nem csak kívül, de belül is követi a hagyományos és környezettudatos irányvonalat. A házaspár tagjai hetven évnél idősebbek, nagyon aranyos és energikus emberek. Nem mondtam volna róluk hogy ennyi idősek, olyan hatvanas éveik elejére tippeltem volna.  Csak sajnos kettőjüknek ez a farm nagyon nagy, túl sok a munka és szükségük van a segítségre. Ezért vannak az önkéntesek heti egy napot ott, és majd nyáron két hétig folyamatosan ott lesznek, amikor nagyon sok lesz a munka. Közben a szomszédok és falubeliek is átjárnak segítségért, hol pénzért, hol terményért cserében, hol csak szívességből.

Itt láttam először életemben a Hugel módszerrel készült ágyásokat. Ami nem más, mint egy magaságyás, ami erdőből származó már halott, rothadó fából, mulcsból, komposztból és termőföldből készül. Húsz centi mélyre ki kell ásni a kívánt területen az ágyás helyét. Ebbe a gödörbe kerül a rothadó fa, majd erre a mulcs, majd komposzt, majd a kiásott föld, és a legvégén vastagon újra mulcs az ültetett növények köré. A felső réteg mulcs megvédi a növényeket a kiszáradástól és a gyomoktól is. Nem kell kapálni, sem gyomlálni nem kell, amennyiben a mulcs  megfelelő vastagságú. Otthon ki szeretném próbálni, hiszen minden adott hozzá, fa az erdőből (ott van a kapun kívül :)), komposztunk is van, mulcsot csinálunk a kerti fűből.

Úgyhogy ha hazamegyek már megvannak az ötletek, hogy a kertben mit is kellene még csinálni. 😉