Őszi hírhullás

Remélem mindenkinek tetszik a napkeltés, nőklapjás cím, ilyet a Dirty Druidson nem sűrűn fogtok látni. Kéne még egy szívbemarkoló fotó a tegnap esti, csodálatos, háromszínű alkonyatról ide, de mivel ilyen fotó nem készült, ezért nem lesz ilyen fotó itt most. Lássuk az aktuális fejleményeket, mert termett belőlük bőségesen.

Valamelyik szombat délelőtt, amíg kicsit nem néztem oda, Joli összedobott egy ilyen konyhabútor-elemet, raklapból.

raklapbutor

Onnan indult a projekt, hogy amikor a sütőnk tavasszal, a téli szünet utáni visszaköltözésem után zárlatos lett, akkor Joli egy indukciós főzőlappal fejlesztette tovább a konyhát. Ha még nem írtam volna, a szerkezet, bár áramot használ, de mágneses alapon hevít, szóval elég hatékonynak tűnik – az biztos, hogy ultragyorsan hevít, és az áramszámlánkon nem látszik változás.

(Öko-körökben elterjedt nézet, hogy áramot nem jó hőtermelésre használni, nem elég hatékony, de mint mondtam, ez a főzőlap mágneses teret gerjeszt, nem konkrétan hevít, illetve a legújabb elektromos fűtőtestek is egészen sok hőt tudnak leadni, ahhoz képest, milyen áruk van, tehát ez a dogma kezd egy kicsit árnyalódni)

A térben, ahol most ez a konyhabútor van, konkrétan semmi sem volt eddig. Joli azt találta ki, hogy legyen ott a főzőlap, akkor felszabadul a konyhapulton némi munkaterület, és szinte 360 fokban lehet körbe pörögni-forogni főzés közben, ami tovább gyorsítja az ő amúgyis nagyon ripsz-ropsz tempóját.

A gondolatot hamar tett is követte. Mivel az alsó szomszédságunkban van egy komplett bútorasztalos-műhely, ezért kölcsönkért egy dekopírfűrészt – csiszológépe meg már eddig is volt, mert ő ilyeneket szokott ajándékba kérni 😀

Szögek voltak bőven, a ház raktáraiban elég sok régi szerszám van, felmenőim és az előző tulajdonosok gyűjtéséből. Így hát gyorsan összeállt az új bútordarab, mialatt én idebent dolgoztam a laptopon.

Az egykori raklap középső fakockái pont olyan magasan állnak most, hogy így rájuk lehet akasztani a szemetest, és így azok alatt még nyílt egy kicsi hasznos tér, illetve nem kell annyira lehajolni:

raklap_szembol

A héten történt egy elég meghatározó fejlemény, Joli visszatér a munka világába: a Börzsöny – Duna – Ipoly Vidékfejlesztési Egyesületnél lesz vidékfejlesztési referens, Október 1-től.

Ez számomra nagyon szórakoztató gondolat, tovább fokozza a szinergiáinkat, mert én ezeket az egész országot behálózó vidékfejlesztési szervezeteket jól ismerem, többek között az ő tevékenységük kommunikációján dolgoztam az első munkahelyemen. Amióta a Bernecére költözésünk megvalósult, terveztem, hogy csatlakozom a helyi LEADER-hez helyi vállalkozóként. Most nem is tudom, megtehetném -e már, hiszen összeférhetetlenségi aggályok merültek fel. 🙂

Személy szerint a LEADER engem mindig lenyűgözött, a legprogresszívebb dolognak gondolom, amit az EU bürokrácia eddig létrehozott, és a helyi demokráciát, az öngondoskodást, felelősségvállalást, önfenntartást szorgalmazza és segíti, csupa olyan dolgot, ami talán kissé idegenül hangzik a Kárpár-medencében, a 25 éve létező harmadik magyar köztársaságban, még mindig, de ettől is izgalmas az egész. Van tennivaló, van tétje, van értelme csinálni.

A lényeg, hogy nagyon izgalmas lesz látni, milyen hatással lesz ez a munkahely a Ribizli Egyesület fejlődésére, illetve közvetlenül a falunkban megvalósuló esetleges projektekre. Joli rátermettségéhez nem férhet kétség, a szakmája és a civil múltja is tökéletes útravaló a számára.

Ősszel a Ribizli égisze alatt beindult néhány rendszeres programunk, mint a heti torna, amit Joli tart (a természetgyógyász tanácsadói képzésen megismert jópár egészségmegőrző mozgásformát, ászanát), illetve a kezdő és haladó angol tanfolyamok, amiket mindketten tartunk.

Sokadik meglepetés ért az angol kapcsán. Általában lesújtó sztereotípiákat lehet hallani a falusi életről, és bár sosem hittem bennük, de jó látni, hogy semmi alapjuk. Hatalmas volt az érdeklődés, az 1-2 ember helyett, amire számítottam, tucatnyian jöttek, többségük rendszeresen jár is.

A kezdőt Joli az EGyesület szolgáltatásaként fogja fel, ezért ingyen tartja. Én a haladóért egy egyhónapos “demó” időszak után fogok kérni egy nyomott áras díjat, hogy a más munkáimra fordított idő rovására minél többet áldozhassak erre. Hosszabb távon az a célkitűzésünk, hogy a tevékenységünk a helyi gazdaságban zajlódjék, minél nagyobb arányban, vagyis a fogyasztásunkkal a környéket erősítsük, és a környék szükségleteit ellátva is dolgozzunk.

Az aránykülönbség egyelőre még elég nagy, a globális szegmens javára, de izgalmas ezzel kísérletezni.

Nemrég főztünk szilvalekvárt, idén végre láttunk termést is a fáinkon, itt az erről szóló poszt, ha valaki lemaradt volna.

Egyébként szarvasbőgés van, ami azt jelenti, hogy a kertünk mellett bömbölnek a hímek olykor, illetve az erdészethez kötődő ismerőseink vadásztatnak ezerrel.

Úgyhogy most nem tőlük, hanem az Ipoly Erdő Zártkörűen Működő Részvénytársaság kemencei erdészetétől rendeltem tüzifát, ami szintén egy merőben másjellegű élmény, mint amikor a lakásom fűtéséről való gondoskodást közműcsekkek kiegyenlítése jelentette, de erről majd máskor.

Szép őszt mindenkinek! Zabáljatok gombát!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s